[Friss hozzászólások] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
annak a személynek az árnyékát aki még álmaiban fel-felbukkant, de mégsem ő volt, hanem.... |
Hunyorítva fürkészte, hogy ki lehet ott. Majd hirtelen tisztulni kezdett a kép és akkor meglátta... (Gonosz Madár) |
- Hát szerintem vidéki vagy, mert adok egy pofont, ha nem így van! - Ja! Jó hogy emlékeztetsz! Mindjárt jövök, csak előbb írok egy pamfletet! - Jó, csak mielőbb térj magadhoz rögtön! - Kopj le, Légycsapó! Ezzel Kamikaze úgy érezte, magábaszippantja a kiüresedett világ kegyetlen matériája, és fájdalmában odalépett az információs ablakhoz, ami mögött sejtelmes félhomály uralkodott...(Joconda) |
Há' úgy nézek én ki?Mégis hogy képzeled hogy csak úgy leszólítasz? |
odalépett egy épp iszogató csinos hölgyhöz, akiről nem tudta hogy az egyik topless lány.Megszólította: |
ígyhát rögtön az italospulthoz vette az irányt, ahol kezdésnek felhajtott egy pohár őszilevet, majd... |
mivel a hivatalban épp karácsonyi topless-party volt és már gyerekkora óta erre vágyott..... |
Kamikaze Légycsapó története!
Hát tehát hogy hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Wazzeee! Jó szokás szerint igyiripirintyó korában hirtelen WAZZEEE névre keresztelték. De nem ám csak úgy azt mondták, hogy "Itten van a neved: Wazzeee!" Hanem tisztességgel megadták annak a módját. Mégpedig összegyült ekkor a falu apraja, nagyja, és halk imaszó mellett erre a következtetésre jutottak: Ihaj! Hogy ne szaporítsam ily eszeveszetten a szót, inkább vessünk egy röpke pillantást Kamikaze Légycsapó történetére.
Kamikaze jó gyerek volt. Egy óbudai panelház ötvenhatodik lépcsőfokán látta volna meg a napvilágot, ha nem éjfél után hat percet üt akkor az óra. Legyen annyi elég, hogy rossz gyermekkora volt, és nem szerette a rovarokat, mert kellemetlen szájszagot okoztak neki. Ennek ellenére gyűlölte nevét, amit édesanyja hagyott rá családi örökségként. Mint minden gyerek -akit nem zúz halálra egy húsztonnás lánctalp- ő is felcseperedett, és 66 kg-ra hízott annak ellenére, hogy csak mákos beiglit evett lekváros kenyérrel. Éveket őrlődött a szociális ellátás állami malomkövei között, és úgy érezte, lépni kell! Így is tett, és határozott mozdulattal meglódította alsó végtagjait, következésképpen útnak indult. Hatalmas elméjében egy hét tagú cigányzenekar énekelte kedvenc slágerét a "Változtass nevet!" című nagysikerű lifemetal opuszt. Tudatalattija tudata hiányában felszínre tört, és az Országos Anyakönyvvezetőnők Kerületi Hivatala felé vette az irányt. Mikor odaért a harminc láb magas épület tövébe, megállt a monumentális, f*szerkezetű, kétszárnyas tölgyajtó előtt, és bekopogott. Kopogását csak a visszhang vette jónéven, így másnap pirkadatig ott várakozott. Nem bírta cérnával, inkább abbahagyta a gombfelvarrást, és 20 Ft-ért vicceket mesélt a járókelőknek. Jó időtöltésnek bizonyult, de néhány nap után kezdett belefásulni, mert már papír nélül is elő tudta adni 20 Ft-os privát showját. Éppen indulni készült, mikor megnyílt az ajtó, és kilépett egy talpig fekete, széparcú férfi, aki csak ennyit szólt: "Jer velem! Hey!" Kamikaze mitévő helyzetében szótfogadott: bement, majd kijött, mert a hivatal a templommal szemben, a másik oldalon volt. Erre azt mondta: wazzeee! (Ekkor még nem tudta, hogy minő kijelentés hagyta el a száját) Átballagott a túloldalra, és kopogás nélkül berontott a jogvédett épületbe. Egy pillanatra megállt, és szájtátva bámulta a hirtelen elétáruló ingerözönt... |
[Friss hozzászólások] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|