|
Kamikaze Légycsapó története!
1. fejezet
Hát tehát hogy hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Wazzeee! Jó szokás szerint igyiripirintyó korában hirtelen WAZZEEE névre keresztelték. De nem ám csak úgy azt mondták, hogy "Itten van a neved: Wazzeee!" Hanem tisztességgel megadták annak a módját. Mégpedig összegyült ekkor a falu apraja, nagyja, és halk imaszó mellett erre a következtetésre jutottak: Ihaj! Hogy ne szaporítsam ily eszeveszetten a szót, inkább vessünk egy röpke pillantást Kamikaze Légycsapó történetére.
Kamikaze jó gyerek volt. Egy óbudai panelház ötvenhatodik lépcsőfokán látta volna meg a napvilágot, ha nem éjfél után hat percet üt akkor az óra. Legyen annyi elég, hogy rossz gyermekkora volt, és nem szerette a rovarokat, mert kellemetlen szájszagot okoztak neki. Ennek ellenére gyűlölte nevét, amit édesanyja hagyott rá családi örökségként. Mint minden gyerek -akit nem zúz halálra egy húsztonnás lánctalp- ő is felcseperedett, és 66 kg-ra hízott annak ellenére, hogy csak mákos beiglit evett lekváros kenyérrel. Éveket őrlődött a szociális ellátás állami malomkövei között, és úgy érezte, lépni kell! Így is tett, és határozott mozdulattal meglódította alsó végtagjait, következésképpen útnak indult. Hatalmas elméjében egy hét tagú cigányzenekar énekelte kedvenc slágerét a "Változtass nevet!" című nagysikerű lifemetal opuszt. Tudatalattija tudata hiányában felszínre tört, és az Országos Anyakönyvvezetőnők Kerületi Hivatala felé vette az irányt. Mikor odaért a harminc láb magas épület tövébe, megállt a monumentális, f*szerkezetű, kétszárnyas tölgyajtó előtt, és bekopogott. Kopogását csak a visszhang vette jónéven, így másnap pirkadatig ott várakozott. Nem bírta cérnával, inkább abbahagyta a gombfelvarrást, és 20 Ft-ért vicceket mesélt a járókelőknek. Jó időtöltésnek bizonyult, de néhány nap után kezdett belefásulni, mert már papír nélül is elő tudta adni 20 Ft-os privát showját. Éppen indulni készült, mikor megnyílt az ajtó, és kilépett egy talpig fekete, széparcú férfi, aki csak ennyit szólt:
-Jer velem! Hey!
Kamikaze mitévő helyzetében szótfogadott: bement, majd kijött, mert a hivatal a templommal szemben, a másik oldalon volt. Erre azt mondta:
-Wazzeee!
(Ekkor még nem tudta, hogy minő kijelentés hagyta el a száját) Átballagott a túloldalra, és kopogás nélkül berontott a jogvédett épületbe.
Egy pillanatra megállt, és szájtátva bámulta a hirtelen elétáruló ingerözönt, amely teljesen elkápráztatta. mivel a hivatalban épp karácsonyi topless-party volt és már gyerekkora óta erre vágyott, ígyhát rögtön az italospulthoz vette az irányt, ahol kezdésnek felhajtott egy pohár őszilevet, majd. odalépett egy épp iszogató csinos hölgyhöz, akiről nem tudta hogy az egyik topless lány. Megszólította:
-Mizu vidéki vagy?
-Há' úgy nézek én ki? Mégis hogy képzeled hogy csak úgy leszólítasz?
-Hát szerintem vidéki vagy, mert adok egy pofont, ha nem így van!
-Ja! Jó hogy emlékeztetsz! Mindjárt jövök, csak előbb írok egy pamfletet!
-Jó, csak mielőbb térj magadhoz rögtön!
-Kopj le, Légycsapó!
Ezzel Kamikaze úgy érezte, magába szippantja a kiüresedett világ kegyetlen matériája, és fájdalmában odalépett az információs ablakhoz, ami mögött sejtelmes félhomály uralkodott.
Hunyorítva fürkészte, hogy ki lehet ott. Majd hirtelen tisztulni kezdett a kép és akkor meglátta annak a személynek az árnyékát aki még álmaiban fel-felbukkant, de mégsem ő volt, hanem a hátborzongató és fültőtisztogató Rondella mama, a félkarú ruhatáros néni. Kamikaze megkopogtatta a késődélután -a bolognai makarónit követően- mászkosra hányt vadgesztenye-illatú flexibilis üvegablakot. Előkotorta zsebeiből hatlövetű bugylibicskáját, és tekintetét Rondella mamára szegezte:
-Rondella mama adjon már egy szelet lekváros-zsíros kenyeret, mert meggyömöszkölöm, ha nem!
-Ez egy ruhatár és nem a Gundel kispajtás! Vagy add ide a kabátod, vagy húzz át a kocsmába! Rondella mama azt még nem tudta, hogy Kamikáze Légycsapó előbb üt, mint gondolkozik, szóval kapott egy akkora tockost, h a bibírcsókja átkerült a jobb orcájára. Ezután odajött. egy pirospozsás arcú kisleány és meghúzta Kamikáze kabátját, majd így szólt:
-Takarodsz el a ******** Te*******, hogy *******meg!!!!! -mondta az áldott kisgyermek, erre Kamikaze helyből lefejelte a kislányt, miközbe azt ordította:
-Baculjon meg a te anyád te k*****!
Ezzel a nemes tettel nem is lett volna gond,ha a biztonságiak észre nem veszik. Így odalépett hozzá 2 jól megtermett egybenyakú fazon. akik így szóltak:
-Vagy elmész rögtön vagy megküldünk, mint Simon Tibit!
De persze a biztonságiak nem gondolhatták, hogy Kamikázén zöldfehér alsógatya van, s mint tudjuk ő előbb üt, mint gondolkozik, szóval úgy belerúgott a férfiasságukba, hogy kongtak a harangok, mintha épp egy pár kötötte volna össze az életét, persze ezek a kisebb nehézségek nem állították meg célja elérésében Kamikázé Légycsapót.
Tehát tovább indult egy kis ajtócska felé, melyre az volt írva, hogy WC. Nem akart hinni a szemének, hiszen már gyerekkora óta vágyott arra, hogy egy igazi WC-n végezhesse dolgát. Tehát nem is habozott tovább, kirúgta az ajtót és meglátta, hogy ez van írva nagy betűkkel a falra: " Nevet akarsz változtatni? Már nagyon unod, hogy csúfolnak érte? És Kamikáze Légycsapónak hívnak? Akkor hívd a 06904502521-es nem emelt díjas számot!" Kamikáze kicsit gondolkozott, hogy ez most becsapás-e és vmi tömeggyilkos vagy szexőrült akarja-e magához csábítani, ezért remélve, hogy egy fetisiszta szexőrült üzent neki, felhívta a számot. Meglepetésre egy vékony női hang szólt bele:
-Halló, tessék, Tesco ügyfélszolgálat, miben segíthetek?
Kamikáze köpni-nyelni nem tudott, majd gyorsan letette, s magában megjegyezte:
-Hmm, ezek a tesco-sok már a wc-kben is magukat hírdetik, ej" -káromkodott egyet és kiment az ajtón
Ekkor szembe jött vele egy szócstatásmunk, és megkérdezte tőle:
-Há Te meg ki vagy? -majd válaszként ezt kapta:
-Én egy szócstatásmunk vagyok a Szócstatásmunkok Birodalmából, és azért jöttem, hogy teljesítsem három kívánságod!Csupán egyetlen kivétel van, amit nem tehetek meg neked: nem változtathatok a neveden, mert azt a szócstatásmunki alkotmány szigorúan megtiltja. De egyébként bármit kívánhatsz! Például virslit mustárral, vagy akár csíkos nadrágot is! Mit szeretnél?
-Háát, azt kívánom, hogy.....FULLADJ BELE 1LITER ÖSZILÉBE!!!!!!! Héééj, azért nem kell ilyen erőszakosnak lennedglugyglugy/&{#>@{...',..../\/\__/\____/-----------------------Majd Kamikáze tovább léptelt....
Mivel már elege volt a rámenős TESCO gazdaságos ügyfélszolgálatos, szócsmogizébigyóhogyishívják fülledt bank-buliból, ezért úgy döntött tisztelt főhősünk hogy odébbáll e helyről...Így miután kijutott az utcára elindult a Palacsintakirály felé. Rövid időn belül oda is ért, és úgy gondolta, kér egy dupla sajtos pipiburgert csípős mártással. Miután belépett az ajtón, körbenézett. Üres volt -a kicsi, de annál otthonosabb- vendégtér. Csak néhány elmebeteg, látszólag erőteljesen szórakozott fősulis röhögcsélt a sarokban. (Valószínűleg a szociálpszichológia gyakorolt rájuk ekkora hatást. Valószínűleg.) Lassan odasétált a pulthoz, és azt mondta:
-"Egy dupla sajtos pipiburgert!"
A félperiférián lévő túlzottan belátható konyharészből egy alacsony szócstatásmunk lépett elő, és azt mondta:
-"Mit kérsz bele?"
Ekkor Kamikaze teste megrezdült, és feltette magának a kérdést: "Ismer ez engem? És miért tegez? Uhh, ha megtudja, hogy őszilébe fojtottam fajtája szavát..." Jól megfontolva ezt válaszolta:
-Csak csípőset kérek!
Mire a pultos szócstatásmunk így tett.
A piphusit izzadt testtel rosszmájúan megette, de amint végzett, már vette is kabátját...de hirtelen az egyik fősulis elélépett -széles vigyorral a száján. (Joconda)
Azt mondta: - Mekkora balfék vagy te, hogy csípőset kértél. Nem látod, hogy meg akar mérgezni az afla-toxinos paprikával mert kipurcantottad a testvérét. (Sólyom Joe) "Aha!"-szól Kamikaze, azzal megfordult, és Van Damme-pörgővel letaszította nyakáról a szócstatásmunk buta fejét.
Nem gondolta végig teljes mértékben Kamikaze, hogy mi fog ezek után történni. Tudta, hogy itt vacsorázik az egész rendőrfőkapitányság, és mindjárt itt a kajaidő. Így szólt az öt diákhoz: -Védjetek meg! Wazzeee!
Erre az egyik:
-Wazzeee! Ez az én szövegem! De megvédünk, mert franyeszos a neved!
Ekkor Kamikaze örömében hatalmasat ugrott, és ölelkezésbe kezdett! Az vidámságnak gyorsan véget vetett egy a vendéglátó egység elé parkoló "Rendőrség" feliratú Lada Níva. Nem volt hát mit tenni:
-Fel a lépcsőn! -szólt a legidősebb. Nem telt bele három pillanatbe se, de már spuriztak fel az emeletre, ahol még soha életükben nem jártak. Mikor már 10 perce lépdeltek felfelé a csigalépcsőn a korom sötétben, a legelől lépdelő főiskolás megállt hirtelen és így szólt:"wazze, mintha a St.Vitus székesegyház lépcsőin mennénk!!!!!", erre Kamikaze ugyanazzal Van Damme mozdulattal kirúgta a lépcső melletti falat és lám hova lyukadtak ki. Kamikázénak valahonnan nagyon ismerős volt.
-Mi ez a fülledt hely?-kérdezte az egyik főiskolás.
-És mi ez a zaj wazee!?-kiáltott fel másikuk.
-Semmi kedvem hogy elkapjanak ezzel az idegen szócsmuk-gyilkossal!
-Jah,hisz holnap Alkotmány töri ZH-t írunk!
-Jaja, igazad van, nem baj majd max puskázunk!
Mindeközben Kamikázéban felderenget a képzeletében hogy hol is járhatnak. Ez nem lehet más, mint az az Ossián koncert, melyre kiskora óta vágyott, szóval be is ment a tömeg sűrűjébe és:
-"Fölvirradt a nagy nap..."- zengi az egész csarnok, és eszeveszett módon dübörögnek a gitárok! "Hóóó-o-ó hó-ó-ó-ó-óóóóó hóóó-o-o! Hadd halljam!"
De Kamikaze és maroknyi csapata nem tudott önfeledten örülni a hatalmas bulinak, mert titkon érezték, hogy még keresztezni fogja útjukat jó néhány akadály, és a rendőr bácsikat sem szabad ám lebecsülni. Kiléptek a főbejáraton, és nekivágtak a Városliget bozontos sűrűjének.
Mikor a PECSA előtti futópályára léptek elcsapta őket egy csorda telekis, akik éppen az évi szokásos 3000 m-es futásra melegítettek. És nem csak telekisek, voltak, hanem dózsások akik be voltak baszva és fenyegették őket! Ekkor Ő felkiáltott:
-Tűnés!!!!
Erre a szóra megállt mindenki, abbahagyták a futást, és szemeik tűzessé váltak, leszakították magukról a fehér trikót meg a kék rövidnacit. Elővillantak az éjfekete ninjaruhák és a fekete övek! A szél megzizzentette a fák alsó lombját, csendben úszott az egész futópálya...
-Hej! -szólt a kigyúrt szemüveges tesitanárnak álcázott főnínja, és támadást indítottak hőseink ellen!
Éppen a Van Damme-féle pörgőrugásra készültek, mikor kirajzolódott három alak képe a 74-es megállójában. Hirtelen közeledni kezdtek, és a ninja kölykökre vetették magukat!
A Kamikazéval tartó fősulisok előtt teljesen világossá vált, hogy nem lehet ez a három alak más, mint a Szamuráj Pizzacicák! A tesitanár pedig....uhh...a Gonosz Madár!
-Ááááááááááááááááááááá-ámuldoztak a ninjakölykök.
-Ííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííí-üvöltött Gonosz Madár.
-Úúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú-kiáltották a dózsások
-Hogy az a ******* meg a *****- káromkodott Kamikáze, mert belelépett a szerencse áldott büdös képmásába. Erre Fortuna kis csapatunk mellé szegődött, és súlyos kézcsapásokkal gallyra verték a Gonosz Madár vezette vágtázó ninjákat, majd mobilszámot cseréltek a pizzacicákkal.
Kamikaze -mint sztoikus bölcs- rájött, hogy ez nem O.K.! Eltért céljától! Nem térhet le az útról, meg kell változtatnia nevét! Ám Kamikaze nem is sejtette, hogy Gonosz Madár bosszút esküdött ellene, és épphogy összeszette magát már készítette is rettenetes tervét.
Tehát folytatta útját a Vagon felé, mikor útját állta Dupla Sajt és Gonosz Madár legújabb robotja, amely kitörli az ember emlékezetét, ha a szemébe néz. Kamikáze nem emlékezett ördögien furfangos nevére!!!!!! Gondolta:
-Wazzze! Nem járhat túl az eszemen egy sajt ,meg egy madár.
Így gondolkodni kezdett mit tegyen most.
-Hát elkéne mennem egy régi haveromhoz aki segít, és megmondja a nevem.
Így hát a Légycsapó felkerekedett. Persze elgondolkozott, hogy ha kitörlődött az emlékezete, hogyan is találja meg azt a haverját, előbb arra gondolt, hogy végigkérdez mindenkit az utcán, hogy felismerik-e, de aztán jobb ötlete támadt. Kamikáze ment mendegélt az utcán és az az ötlete támadt, hogy felszáll a helyi járat buszra és közben hátha beugrik neki valami. Be is ugrott. A busz szélvédőjén egy hatalmas zöld levelibéka csókra álló szájjal.
-Ha csókkal illeted fertelmes ajkaim, akkor ntbackup.exe! -szólt a zöld rusnyaság.
-Aha. Ez eddig very good, csak az itt a stikli, hogy nem vágom, mi az, másrész pedig kb. fél kiló légy felismerhetetlenné extrudált teteme van odaragadva randává deformált epeszínű pofádra!
-Szóval így szeretnéd leélni egész életed! Így?!? Ily maflán és tudattalan? Bolyongó zombiként kívánod pazarolni silánnyá züllesztett napjaid? -reagált ingerülten a kis zöld hogyishívják.
-Hááát! Most hogy így mondod.....Cupppppppp!!! -hősünk az állatvédőket nem kímélve, összes gusztusát a gusztustalanságba vetve lekapta a hányingert keltő kis széles szájút.
Ahogy ez megtörtént, csodák csodájára Kamikazén hihetetlen bélgörcs lett úrrá, és összehaverkodtatta a rusnya békát egy nagy adag házi tenyésztésű rókával. De megérte, mert halvány emlékfoszlányok kezdtek új erőre kapni nem túl barázdált agyvelejében.
Szép lassan tisztábbá vált számára a kép. A homályból lassan körvonalazódott zord gyermekkora, a lépcsőházi éjszakák, és a sok csúfolódó gyerek, és....ó igen! Ó Neeee! Ráeszmélt arra, ami minden ébredéskor összeszorítja fogsorát, minden baj egyetlen eredője, lelkének örökös börtönőre: Kamikaze!!! A neve!
-ÁÁÁ!!! -kiáltott, s a buszsofőr balra rántotta a kormányt. Letarolt két macskát, egy embert és egy kerékpárt.
Szerencsére hősünk karcolás nélkül megúszta, viszont a kaller két darab ezressel lazán lehúzta.
Így bolyonghatott tovább ismét szívében hordva mázsás koloncát. S egyre erősebbé vált benne a vágy, hogy elérje végső célját: "Más név, más világ!"
*
Miközben végig az járt az eszében, hogy "más név, más világ" egy szakadékba esett, és egyszercsak a zuhanás kellős közepében találta magát. A szakadék mélyében egy hatalmas lavina zúdult hősünkre. Véletlenül volt nála 60 üveg kiváló sör, amiről eszébe jutott, hogy mi lenne, ha meginná őket és kipisálhatná magát a hó alól. Kamikaze rögtön munkához is látott. A pisilés nagyon könnyen ment neki, de a hó alól nem jutott ki, mert észrevett egy különös alakot a messzeségben
-HÁÁÁHHHH!-kiáltott hősünk- Hisz ez Michael Jackson!!!!!
DE hamar rádöbbent, hogy nem lehet ő, mert akkor gyerekek szaladgálnának körülötte. Az alak viszont egyre közeledett és nagyobbodott. Mikor már közel ért hozzá, felismerte az Alient, kinek elszabott protézisén piros rúzsfoltok virítottak. Savtól csöpögő szájában pedig Kamikáze rég nem látott amnéziás ikertestvére kiáltozott segítségért. A sűrű sikolyoktól hamar felébredt vérfagyasztó álmából és kinn találta magát a befagyott veremből, immár józanon!
Tovább sétált, s kitalált az erdő sűrűjéből, de még mindig nem tudta pontosan merre jár. A fák leveleinek halk zúgása és az eső lassan felerősödő csepergése arra késztette, hogy megbújjon egy kis kunyhóban, amely az útszélen feküdt sűrű ködbe borítva és villámok harcaitól sújtva! Az első, amit észrevett, hogy nem volt csengő! Gondolta is magában: " micsoda spur dolog ez wazze!", majd Van Damme pörgövel berúgta az ajtót, ezután egy eltorzult fejű dzsentrimókust pillantott meg a sarokban (aki valószínű a berúgott ajtótól feküdt ott), majd egy szempillantás alatt elé került és fennhangon ordítani kezdett vele.
-TE NEM ISMERED A MÓKUSTÖRVÉNYT?
Kamikáze bocsánatképp meghívta egy jó erős mogyoró pálinkára, mely hallatán a mókus arca rögtön vidámra váltott! Míg iszogattak a csöppet furfangosnak tűnő mókus elmesélte, hogyan is került eme kis kunyhóba!
-Hát az úgy kezdődött, hogy.... - mondta a mókus
-Ne folytasd tovább- vágott közbe Kamikaze.-engem nem érdekel a kunyhóbakerülésed története. Nekem inkább azt meséld el, hogy került ide ez a kunyhó? Ja és te valamilyen harcos vagy? Mi az a revolver a nyakadban?
-Wazze!!! Neked nem mondta anyukád, hogy ne járkálj az erdőben revolver nélkül!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!Milyen mókus vagy Te????????????????
Kamikáze értetlenül nézett, hisz az amnéziája ellenére azt csak tudta, hogy ő nem mókus! De erre figyelmesebben megnézte a dzsentrimókust, aki most már felvette a -53 diopriás extra vastag SZTK keretes szemüvegét, amely eddig az esti mosakodás miatt nem volt az arcán! Mikor felvette így szólt:
-Ahháá, hisz Te Kamikáze vagy!!
Erre Kamikáze:
-Te ismersz engem ivócimborám?
-Kamikáze úgy tűnik nem emlékszik mindenre...-gondolta a mókus, majd így szólt:
-Hisz Én ott voltam a kereszteléseden, mikor e fura nevedet kaptad.
Kamikáze erre felkapta a fejét:
-Akkor Te tudod, hogy miért adták nekem ezt a nevet, ami szinte az egész életemet megkeserítette?????",
-Hogyne -szólt a mókus, majd töltött még egy kupica mogyorópálinkát.
-De várjunk csak! -vágott közbe Kamikaze -én nem ismertem sem anyám sem apám, honnan tudjam, hogy valójában megkereszteltek e????? És pont egy ilyen mókusnak higgyek -aki ráadásul vak is. Na elmész ám a pi...ba, a jó ku...a a...ád! Ezzel Kamikaze mérgében elhagyni készűlt a terepet, amikor valami furcsaságot vett észre a vele szembe ülő mókuson. Észrevette, hogy a mókusnak nincs is farka. Egyből tudta hogy ez egy ravasz csapda, és ez vele szemben nem is mókus! Ekkor egy hirtelen mozdulattal tarkón vágta az álmókust és kikötözte a tűző napra. Mikor az álmókus magához tért Kamikaze nekilátott a kihallgatásnak. Válogatott kínzások (lekváros pizza evés, Zámbó Jimmy hallgatás, stb.) hatására az álmókus beismerte, hogy ő egy vakond, aki egy földalatti összeesküvés kitervelője. A terv szerint a civilizáció összeomlik, ha az emberek elvesztik a nevüket.Kamikáze újabb kínzással akarta kiszedni újdonsült barátjából, hogy hol van a vakondokok főhadiszállása. A kínzások hatására az álmókus elmondta, hogy a vakondok álcát öltve élnek az emberek között és bomlasztják a társadalmat. Említett néhány politikus nevet, továbbá elárulta a főhadiszállás helyét, ami sok ideig a felcsúti futballpálya kietlen gyepe alatt volt található, amíg egy napon túl mélyre nem ásott Matyi bá, a pályakarbantartó! Ez után a titkos szervezet csendben, de M8-s autópálya nyomot ásva Felcsút és Budapest között, a fővárosba cuccolt, ahol folytatták univerzális tervük kidolgozását. Miközben folyt a kihallgatás Kamikaze hangokat hallott, és hirtelen temérdek sok Traktort pillantott meg.
-Wazze- gondolta. Ezeknek meg miért pont itt kell elmenniük. Miközben így ámélkodott, a vakond kezdett megszabadulni kötelékeitől. Pillanatok alatt kiszabadult, és egy hirtelen mozdulattal előkapott csizmájából egy véres bicskát! Neki rontott Kamikázénak, miközben ezt ordította:
-Az előző állatvédő se élte túl!!! Most te jössz! -de csak párat bírt lépni, mivel a lába vérben úszottt, hiszen a bicska azért volt véres, mert korábban, mikor visszarakta a csizmájába, félrecsúszott és a nagylábujjkörmét telibe átdöfte. A sántítva közeledő vakondot Kamikáze egy Van Damme-pörgővel a kúnyhóba repítette. Eme újabb hajmeresztő kaland után tovább lépdelt a sárgaköves úton. Ment, mendegélt. Egyszercsak egy óriási épületet pillantott meg. Végigskubizta a hatalmas építményt amelynek a tetején ez állott:
-Kinek neve szar lépjen be de hamar!!! Az ajtóhoz igyekezett, majd berugta Van Damme-pörgővel!! Csak azt nem vette észre, hogy az egy forgóajtó, sz’al visszaütött Kamikázénak úgy, mint a mai részben Higgins Magnumnak! Ezután Légycsapó -a madarakat hesegetve a feje fölül- belépett a kinntről lerobbant, de benntről annál csövesebb helyre, ahol meglátta saját magát. Kamikaze kérdezősködni kezdett az ismeretlentől (de mégis valahogy ismerős volt neki), aztán azon vette észre magát hogy az alak nem valódi hanem saját magához beszél, egy tükörbe. Hát Kamikaze kicsit megtorpant saját hülyeségén, majd egy laza mozdulattal továbblépdelt a fura hely belseje felé. Csak lépdelt-lépdelt, amikor egyszer csak valami fura zajt hallott, mintha valaki épp most kötné be a cipőfűzőjét, de nem rémült meg, hanem gyorsan utána nézett e fura hangfoszlánynak, belépett balra a második ajtón, és egyszercsak egy hatalmas emelvényt látott amelyről egy undorító öregasszony pislákolt lefelé.
-Huva, huva fiatalembör?
Kamikaze szóhoz se jutott, aztán erőt vett magán és beszélni kezdett
-Én csak... izé... azért jöttem..mert láttam...ő.... odakint a feliratott és azt hittem hogy....
-Hönni a templumba kő! -vágott közbe a vénség.- De ha főgyüssz ide, és lesmárolsz esetleg mundhatok valami infót.
-Smároljon Téged a Balázs Pali wazze!!! -szólt Kamikáze kedvesen, majd fellépdelt az emelvény tetejére és a hajánál fogva elkezdte pörgetni a banyát, csak olyan lágysággal, mintha pizzát dobálna! Úgy oda kente a falra, hogy a graffitisek is csak néztek volna! De ami a legfurcsább volt, hogy a falra kent néne testével egy nyilat formált, s alatta pont egy kis ajtó volt, hát Kámikáze belibbent, csak amúgy félvállal, és egy sötét szobában találta magát. Nem látott semmit, csak egy halványan pislákoló viaszgyertyát a középen álló korhadt tölgyfa asztalon. Közelebb lépett...
Ronggyá használt cipői puha nyikorgással tapodtak a öreg hajópadlón, és magányos hanghullámokkal fűtötték be az üresen álló titkosnak vélt termet.
- Hol vagyok? Mondja meg valaki!
Várta, hogy az a bizonyos valaki megszólaljon, de nem így történt. Más szóval: nem történt semmi. Ez Kamikaze számára furcsának is tűnt, hiszen egy nagyon izgalmas és cselekményekben rendkívül gazdag történet főhőse. De most hiába várta a szokásos adrenalin-löketet, nem jött. Úgy döntött, hogy leül a már végét járó gyertya mellé és vár. Így is tett. Ott ült egy jókora darab semmi társaságában, és gondolkodott eddigi életéről. Ekkor azt mondta a nagydarab semmi:
- Ugye milyen nyomasztó az egyedüllét? Gondoltad volna? Ez az átka a mesterségesen köréd épített légvár-máznak. És ha kiapad a szív, és lakatlanná vész minden mi ott belül rejtőzik, akkor megszűntél embernek lenni. Most rádruházok mindent, mit a semmi adhat: gondolatokat, érzést, reményt és jógát.- ekkor sóhajtott egy nagyot, majd elhallgatott örökre.
Kamikaze letörölte fáradt bőrén táncoló könnycseppét, és érezte, hogy elfordult egy kulcs ott legbelül, és résre nyílt egy ajtó, ami mögül mennyei fény árad. De ez nem holmi neonfény. Nem. Olyan, mint hajnali Nap ringató melege az arcokon, mint kandalló pattogó tüze a didergő szobának. Megízlelt valamit, amihez foghatót sohasem tartott a keblén. Valamit, ami elkápráztatta, és új tartalommal töltötte meg életét. Tekintete kitisztult, mosolyával megtörte a kitaszított csendet, és világossággal borította be az eddig sötétnek bizonyult kisszobát. A kinyíló ablakokban virágok nyíltak, és vidám madárfüttyben úszott az illatos levegő.
2. fejezet
Napsütötte reggelre ébredtek a Kerek Erdő lakói. A tegnapi nyirkos köd után mindenkinek jól esett a kellemes foton-áradat. Egyaránt örültek a fák és az állatok, sőt még a kis Wazzzee is mosolyogva ugrált a puha erdei gyepen. Szerette az életet. Volt szerető családja, volt nyugodt kis faluja, ahol az emberek mosolyogva jártak az utcákon, és átsegítették az időseket a patak felett átívelő rozoga fahídon. Minden szép és csodás volt, míg egyik percről a másikra a fejetetejére állt minden. Hirtelen az emberek gonoszak lettek, kicsinyes, önző ösztönök vezérelték tetteiket. Megrugdosták a mókusokat, a lepkéket akácmézbe dugdosták, és kompromittáló levelekkel zaklatták Győzikét. És a helyzet napról napra romlott. Fekete felhő borult az addig napsütötte Kerek Erdő fölé, lassan feledésbe merült minden, ami jó és emberi.
Egyedül a kis Wazzzee maradt meg önzetlen, szerető erdőlakónak. Ezt a többiek észrevették, és száműzték az -addigra már sötét- erdő legmélyebb pontjára, és ott bezárták egy szűk, poros kunyhóba. Itt tengette magányos napjait. Az órák, a percek egyre lassabban teltek, és úgy érezte, széttört minden, meghal a világ.
Egyik hajnalban halk léptekre lett figyelmes. A kunyhó résein átszűrődő tompa fény segítségével kirajzolódott előtte egy alak, aki épp megállt a lakattal őrzött ajtónál. Egyetlen csapással betörte, és megállt a küszöb előtt. Ahogy a por ülepedni kezdett, az idegen is tisztán felismerhetővé vált: Joe Kemény volt az, a pankrátor szamuráj. Így szólt:
- Megmenteni jöttem téged! Gyere! Nincs sok időnk!
Erre Wazzzee és Joe nekivágtak a sűrű rengetegnek, elrepült a fejük fölött a gubancos bakacs és Wazzzee felkiáltott:
-Hé Joe kialudt az ágyacskámban a villanyszerelő?
-Eszem a szádba éde’ öregem, dógóztá vóna mikulással szilveszterkor, má’ rég gányosul túllennén az egész hűbelebancon. Na meg a sasszájú rongyos barátodról ne is beszéljünk!
-Ne bántsd a haverom me’ kiütöm mind a 7 kerekfaku közigazgatási...-és sétáltak tovább a Kerekcipó Erdőben talicskára várva, hogy a rövidebb nyakú zsiráfok átrepüljenek a balszívű vizilkovakkal, mert a Malév csődbe ment, mert fizetni kellett Sólyom Joe terroristaképzését, mert ha a vagán is keresték volna a tutit, ezer fejű sárkány anyóval találkoztak volna az árok parton, aki éppen akkor rókázott a tegnapi vizesrongy polo verseny miatt.
Tehát… Wazzzee folytatta utját a szenilis Kerek Erdő megmentéséért és máris ott találta magát a szenilis cipőzárgyáros Béka Bröki kapuja előtt. Benyitott és puff!!! Itt is a régi jó mélylépcsős megoldás volt, ami persze a kis Wazzzee-nak nem kedvezett! Nah, végülis csak lejutott az aljára, ahol Béka Breki épp egy Franyadas cipellőt gyártott! Ő régi ismerőse volt Wazzzee-nek, mert anyukája mindig Breki cipőit vette a Kerek Erdő piacán! De Breki sem volt már a régi, sötét kalapácsát fejszére cserélte, s kedves kis dialektusát káromkodásra adta! Wazzeee alig ért hozzá, az olyat pörgött, melyet még a városban tanult, és csak kevesen tudnak, s ő úgy hívta Ván Dámme-pürgü! Wazzeee pici volt, sz’al nem találta el, de hátrébb ugrott és megpróbált rájönni, hogyan is kérje a megkattant Breki segítségét. Breki ekkor elővett egy belülről barnítós bioszintetikus piercing-állatot.
-Most meglepődtél mi, Wazzzee!!! Hívj csak doktor Brekinek. Muháháháháháháháháhháhhhááá…
-Képzeld el,hogy ***ára nem lepődtem meg. A múltkor anyukám, mintha azt mondta volna, hogy találkoztál a büdösturhával, és kicsit megváltoztatta a közérzetedet. Na jó nem is beszélek már veled. Hagyj békén. Ezentúl nem jövök már hozzád.
Wazzzee a jelek szerint besértődött. A kis Wazze tovább lépdelt megmenteni a megmenthetetlent. Járt-kelt árkon-bokron keresztül mire egyszer csak az álmosság vett rajta erőt. Letelepedett egy tölgyfához és elaludt. Álmában báránykák ugrándoztak szépen sorban egymás után, de egyszer csak a csodás álom vérfürdővé fajult, mivel a barik shanghai-bukóharapós- csapdlebari rugásokkal pogózni kezdtek! Wazzeee miután felkelt rájött, hogy a megoldás esetleg Kerek Erdő megmentésére egy brutális rock koncert lehetne! Máris kapta a telefont és felhívta Joe Keményt, aki időközben lemorzsolódott.
-Csá Joe! Az a helyzet, hogy van egy tervem az erdő megmentésére! Szervezzünk rock-koncertet, és változtassuk meg vele az emberek gondolkodását! Tereljük vissza őket a kezdetekhez! De segítségedet kell kérnem, ugyanis kell egy rock banda, egy manager, meg pénz! Másként nem fog menni! Ugye segítesz!
-Hát jó nagy fába vágtad a fejszédet, de beszélhetünk róla! A rock-bandával az a gond, hogy az összes zenész az erdőben gonosszá vált, tehát őket nem lehet beszervezni. Nincs más megoldás! Meg kell tanulnunk zenélni, és alakítani egy bandát! Na? Hogy tettszik?
-Szerintem menni fog!
-Szerintem is. Akkor nincs más hátra, mint ELŐRE! Találkozunk a Korhadt Őzlábfánál mondjuk úgy...20 perc múlva.
-Rendben, ott leszek!
*
Wazzzee kb. negyed óra elteltével már oda is ért a Korhadt Őzlábfához, így leült a legvastagabb gyökérre, és várt, és ott lett egy szempillantás alatt Joe, aki tényleg kemény volt. Először nem ismerték meg egymást, (mert mint tudjuk a kis Wazze egy szösszenetnyit megváltozott), de Wazze megismerte régi cimboráját. Miközben sztorizgattak, beszámolókat tartottak, kiselőadásokba mélyültek, Dalton az idegbeteg vőfély pattant oda hozzájuk a fullextrás Lamborginijével.
-Sziasztok! Dalton vagyok. az a helyzet, hogy kb. egy órája a Rézfán fütyülő galambok azt csiripelték, hogy itt egy banda van alakulóban. Ekkor előkaptam a duplacsövű vadászfegyverem, és közéjük lőttem, mivel a galambok csak turbékolni tudnak! Egyből kiderítettem, hogy ők csupán verebek, akik meghasonlottak az EU-s integráció miatt. No de a "banda" szó hallatára rég' elfeledett emlékek törtek maguknak utat tekervényeim szűk ösvényein, eszembe jutottak a régi haverok: Dio, Freddy, Udo, nomeg Soltész Rezső. Segíteni szeretnék nektek. Semmihez nem értek, ezért hagy legyek a manageretek!
Mit szóltok hozzá?
-Öööööö...-mondta Wazzeee.
-Öööööö...oké -mondta Joe- Akkor én leszek az énekes! Okés?
-Öööööö...-mondta Wazzeee.
-Öööööö...oké -mondta Dalton- De akkor mi leszel te, Wazzeee?
-Én leszek a basszusguitáros heee!!! Oké?
-Öööööö...-mondta Dalton.
-Öööööö...-Mondta Joe.
-Király! Köszike! Akkor nincs más hátra, mint előre! -ördibált Wazzeee!
-De várjunk csak...szólt közbe Wazze.. én ismerem azt a Sontészt vagy hogy is híjják.SOLTÉSZ -förmedt rá a kis wazzére Dalton.Ő egy olyan személy,aki a balkánon él és egy király ember...sokat tanulhat tőle az ember... Tudjátok azt a dalt énekli, hogy nem csak a 20 éveseké a világ.....A rohadt ***a anyádat....vágott közbe Joe.Te hülye azt az Araczki Laci barátom énekli......Hát...,sóhajtott Joe,akinek a szíve egy kicsit meglágyult e dalt dúdolva.
Barátaink nem tudák hogy mitévők legyenek, merre induljanak. Miközben így töprengtek, egyszer csak egy óriási jajveszékelésre lettek figyelmesek, amit messziről hallottak de egyre közeledett hozzájuk. Épp Hód Róbert üvöltözött a vízparton:
-Miért ilyen velem az élet, nem elég, hogy nem teljesülhet az álmom, hogy egy rockzenekar tagja legyek, de most még valami balf*sz el is lopta a fogkefémet, Wrááá, miért ilyen velem az élet??!!! Ahogy barátaink egyre közeledtek a furcsa hanghoz, egy ***va nagy hódot pillantottak meg, aki már a vízben fuldoklott. Joe egy percet sem gondolkodott, sec-perc alatt ott termett és bár nagy nehézségek árán, de kimentette a rohadt nagy állatot. Wazze nagyon kis kiváncsi-fáncsi természet volt, így egyből megkérdezte a hódot hogy miért akarta magán elvégezni ezt a merényletet. Később megtudták, hogy mi fáj ennek a böhöm nagy állatnak, és arra kérték, hogy csatlakozzon hozzájuk.
-Ezek után te is a csapat tagja vagy, Hód Róbert!- szólt Dalton. Te leszel a dobos.
-Jajj de jó.....örvendezet Robi. Akkor útra fel! Jippppppi jé!
Húhh, most nagyon faján érezték magukat, de még nem volt teljes a kör! Dalton rájött közben, hogy a nagyfaterja Dodo bá, régen full rocker volt és még gitározott is, hát nyomban fel is hívta, s persze, hogy Dodo bá, aki minden buliban benne van, el is fogadta az ajánlatot, s elindult Kerek Erdő felé!
-Nincs megállás!!! - ordított Joe.
A nagy találkozásra egy félperiférián lévő 'Vezér' nevezetű aprócska kocsmát válsztottak helyszínül.
Ott volt mindenki: Wazzzee (bass), Joe Kemény (vocals), Dalton (manager) és Hód Róbert (drums).
A vendégtér sötét volt. Záraz füstöt görgetett a szolidan áramló levegő, és buta filmek váltották egymást a plafonra erősített Videoton márkajelzésű televízió-készülékben. A csonka csapat ott várakozott egy billegő asztal körül. A sarokban ülő idős professzor épp szeretett volna rendelni egy újabb korsó sört, mikor hirtelen kivágódott a rozoga fenyőajtó, és belépett Dodó bá'.
Csupán hatalmas alakja volt felfedezhető az erőteljes kontra fényben. Beljebb lépett. Kitisztult a kép, és mindenki csodálva bámulta az idegen ismerőst, akinek testét acélveretes bőrkabát rejtette a sötétség leple alá, feszes bőrnadrág biztosította impotens herezcskóit, és acélbetétes bakancsával óvta a környéket izzasztó lábszagától. Hosszú ősz haja táncot járt az uralkodó félhomállyal, szemei -akár dühöngő égbolt földi követei- pásztázták e kietlen némaságot.
-Haligali Everybody! - hangja villámcsapásként hasította át a teremben lévők közé ékelt kommunikációs akadályokat.
-Csá Dodó! Mi a pálya? Autópálya? - üdvözölte Dalton rég nem látott ismerősét.
-Ja! De csakis mákos, ha kalácsos! - viccelődött a nagyfater.
Dodó leült közéjük, és megosztotta elképzeléseit a többiekkel. A stílusban nem állapodtak meg, csupán egy kikötés volt: Tutti legyen a buli! Miután megegyeztek, rájöttek, hogy még nincs is nevük.
-Hát találjuk ki! -fordult oda Wazzzee Daltonhoz remek ötletével.
-Oké! -szólt Dalton- Legyen a nevünk: 'Mákos Rodrigez Ciklámen Tetőtérrel'!!!
-Az hülyeség! -reagált Hód Róbert- Legyen 'Elektromosan Krómozott Gáztűzhely' azaz 'EKG'!!!
-Figyu Pityu! -vágott közbe Joe- Milyen marhaságokat beszéltek! Legyen 'Erdőt Kerülő Eszelős Vadak, Akik Súlyosan Hülyék! Egy Rohadt Együttesnevet Sem Tudnak Barkácsolni!' azaz 'EKEVAS,HERE,STB'
-Király! -ordította a fellelkesült tömeg.
Nyomban el is indultak, és ihlet után kezdtek kutatni. Miközben keresgéltek, egy fütyürésző csiperkével futottak össze. Összehaverkodtak, és elmesélték egymásnak élettörténetüket. A gombát -mint utóbb kiderült- 'Pulzáló Kakastaréjnak' hívták, és fiatal közgazdász növendék a 'Universitas Of Kerekerdő'-n. Felajánlotta segítségét, mivel tud zongorázni kemény arccal.
-Okés! -kiáltott ismét a fellelkesült tömeg.
-Idefigyeljetek!! -kiáltott fel Dalton, akinek eszébe jutott egy aprócska probléma. -Két hírem van: egy jó és egy rossz. Melyikkel kezdjem?
-A sirályabbikka l-szólt Dodo.
-Jó. Tehát úgy áll a helyzet, hogy a csapat összeállt, és nagyon faján érezzük magunkat. A maneggerlést bízzátok csak rám. A kapcsolataimon keresztül eljuthatunk a csillagos égig is. A rossz hír a következő: nem ismerlek benneteket annyira, hogy elindítsam ezt az egészet.
-Ezt hogy érted? -szólt közbe Robi.
-Hát az a helyzet, hogy…szóval...meghallgatásokat tartanék, és majd eldöntöm, hogy miféle zenét játszunk.
-Ez kóser. De én ***vára csak rockzenét játszok. -szólt Dodo felháborodva.
-Persze de ki kell találnunk akkor, hogy ki szerezze a zenét.
-De egyikünk se tud zenét szerezni. -szólt Wazze.
-De én tudok -hallatszott a kiáltás a tömegből.
Mindenki hátra nézett, hogy ki lehet ez a bátor tag, aki merészen állítja eme tehetségre utaló tulajdonságot! Nagy meglepetésre nem volt ott, senki, hiszen rossz helyen keresték. A hang a fű közül jött, s rögtön utána is néztek. Ahogy lépdeltek valami felemelő, de mégis kicsit halk zenét hallottak, Dodó rögtön odaszólt, hogy ő Apocalyptica-feelingnek érzi, hisz az erősödő hang, mintha egyszerre négy metálcsellóból jönne. Keresték-keresték, mígnem rátaláltak eme varázslatos lényre, és az ő zenekarára, ami saját magából állt. Joe, mintha kis korából hallott volna egy legendát, miszerint egy zeneművészt kiűztek kerekerdő határára, mert éjjel nem hagyott senkit aludni. Hát ő volt az. Ő, azaz a nagy Szöcsi Pöcsi és a fekete kezek! Mikor rátaláltak épp egy Bach Menüett fatál-metál változatát zúzta ezerrel, s közben fejét rázta, melyen egy kunkori kis kitinszőrszál lógott, a keze úgy mozgott, hogy Satriani, az ő videógyakorlatain nőtt fel. Persze, az igazság az, hogy Dalton rálépett az erősítőjére, ami berobbantotta Szöcsi Pöcsi egész házát, s csak így sikerült észrevenni! Mivel hontalanná vált és régóta barátokra várt, csatlakozott ehhez a kőkemény bandához, hogy betöltse az EKEVAS, HERE, STB. szimfónikus gépezetének fontos szerepét! Mint utóbb kiderült, ő azt, hogy " Én tudok..." nem a dalszövegírásra mondta, hanem, csak egy neki személyre szólóan címzett levélre reagált, eme ordenáré kiáltással, melyben nagyvonalakba az állt, hogy ha nem tud már ajzószer nélkül Tücsi lányokkal prücskölni, akkor nézzen be márkaboltjukba, hogy segítsenek problémáján!
Leszámítva azt, hogy full megszégyenült, és még dalszöveget sem tud írni, fa**án befogatták és vitatkoztak tovább.
2005. június 11. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
