Most, amikor annyi baj és gond van az országban, egyre feltűnőbb, az emberek közötti viszonyok tisztázatlansága. Valamikor régen a falusi ember nem tehetett semmi olyat, ami a szomszédnak, a másik embernek ártott volna. Hogy miért? Mert másnap is köszönnie kellett neki az utcán, a boltban, a kocsmában. A szemébe kellett néznie. A falu egyszerűen kiközösítette azt, aki mégis valami huncutságot tett a másik kárára. Ezért volt az, hogy tudtak, akartak az emberek békében, egymás mellett élni a néha beköszöntő bajok ellenére is. Tudták, hogy kinek mi az erénye, de tudták azt is, hogy kinek mi a hibája is. Az erényt tisztelték, a hibát megmosolyogták, kifigurázták. Pont úgy, mint népmeséinkben. Tiszteletben tartották a tudást. A falu legelismertebb emberei közé tartozott például a tanító, az orvos, a kovács, a cipész, a javasasszony minden olyan mesterember, aki úgy tudott adni a tudásából, hogy a többiek csak hasznát látták.

Aztán eljött a városok kora. Fontosabbá vált a tulajdon, mint a jószomszédi viszony. Már nem kell az emberek szemébe nézni, mert már nem biztos, hogy összefutunk az utcán, a boltban, a kocsmában, hiszen annyian vagyunk. Már az vált divattá, hogy ha valakin ma keresztül gázolok, azt holnap én nem ismerem meg, nehogy véletlenül ő ne ismerjen meg engem. Ebben a rohanó világban ez már sikké vált. Mindenkihez úgy hozzá állni, hogy először csak a rosszat látom meg benne, ez már ennek a világnak a „gyümölcse”. Bár egy bölcs ember mondta: „Az, hogy valaki rohan az úton, nem jelenti azt, hogy a helyes irányba.”. Nézz magadba kedves olvasó, te, aki városban élsz, hányszor mész át autóddal úgy a kereszteződésen, hogy meg sem fordul a fejedben az előzékenység, a figyelmesség a másik autóban ülővel, vagy a gyalogossal szemben? És te gyalogos, hányszor veszed figyelembe az ABC-ben, hogy a pénztáros is ember és nem kéne vele türelmetlennek lenned?

Most tudnék egy nagyon bölcs tanácsot adni neked. Ha azt akarod megtapasztalni, hogy milyen másképp élni, viselkedni az emberekkel menj falura, ott majd megtanulod. De sajnos már nem tudom tiszta szívvel ezt ajánlani. Hogy miért? Mert a falusi ember is elkezdett „civilizálódni”. Mert a falusi ember is úgy gondolja, hogy a városi ember a követendő példa. De ez nem így van. Ez egy nagyon torz kép.

Ha most mégis meg akarod tudni, hogy hogyan kéne a másik emberrel viselkedned, hát arra csak egyet mondhatok: Járt itt egy ember…

Saci