Válogatottjaink többsége ismét sérüléssel szenvedett vagy csak egyszerűen visszamondta a játékot, de ehhez már hozzá is szokhattunk.

Az első félidőben történtek hidegzuhanyként hatottak. A félpályán csak elvétve jutottunk túl, akkor is egyetlen csatárunk Szabics Imre nem túl sokat tudott kezdeni a labdával. A franciák egyszerűen csak játszadoztak velünk. Már a 10. percben vezetést szereztek, méghozzá nem is akárhogy. Védőink szerencsétlenkedéseinek köszönhetően pattant a labda az üresen álló Cisse elé, aki nem hibázott. Ezután borzasztó volt látni a játékot, a labdával csak elvétve találkoztunk, a csapatkapitányunknak, Gerának több volt a rossz passza mint a jó. Egyszerűen sokkoló volt. A második gól szintén védőinknek köszönhető, de a gyors francia támadáshoz kellett Király borzalmas kirúgása is. Tulajdonképpen a franciáknak, ha helyzetük volt, azt mi hoztuk össze.

Nem lehet tudni, hogy mi történt a szünetben, de valami történt az biztos. A második játékrészben pályára lépő válogatottnak köze sem volt az előzőhöz. Igaz, ehhez kellett az öt csere is. Bárányos, Tóth, Takáts, Fülöp és Kerekes megmutatták, hogy hogyan is kellett volna az elejétől játszani. A franciák is csak döbbenten szemlélték ezt a változást. Pontos passzokkal gyors letámadásokkal rukkoltunk elő. Jobbak voltunk. Kerekes teljesítménye is messze felülmúlta Szabicsét. Megtartotta a labdákat, szabadrúgásokat harcolt ki. A második félidőben több helyzetet alakítottunk ki magunktól, mint a franciák az egész mérkőzés során. Ez meg is hozta az eredményét. Hajnal pontosan passzolt Kerekeshez, aki két francia védő mellett rúgta a labdát a kapuba.

Bár kikaptunk, a második félidőben mutatott játék bíztató lehet, és felvetődik a kérdés, hogy ezek után milyen összeállításban fog szombaton játszani a válogatott.